Hua Jai Sila ajánló

Mai ajánlatomhoz gyűjtöttem az erőt, újranéztem… Láttam, már fel-felugrott, néztétek, nézitek sokan. De erős az élmény, megosztom hát veletek:

Hua Jai Sila – 27 részes thai sorozat, –

miért is tetszett nekem, miért érdemes a figyelmetekre?

– tartalom: ezt a sorit elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a bosszú történeteket. Tor 15 év múlva jelenik meg újra volt gonosz családja előtt, akik nem ismerik fel. Mint egy bosszúálló alfa angyal – komolyan, olyan erős a jelenléte ennek a srácnak. Egy ember ismeri fel csupán, gyerekkori lánypajtása, de ő hiába próbálja Tort mindenki előtt leleplezni egy félreértés miatt, senki nem hisz neki.

Vajon mi győz mindenek felett? A szerelem? Vagy a bosszú? Mindennek a mozgatórugója ebben a sorozatban a féltékenység, és a kapzsiság. Igazi, erős érzelmeket felmutató thai sorit kap, aki megnézi.

Van itt minden: két borzalmasan rátarti, önző anya, közülük az egyik a legvégéig nem tanul semmiből, nem enged a vélt igazából, mindenki más hibás a tetteiért, mindig megtalálja, miért mentheti fel magát még a gyilkosságok alól is.

Aztán van két végletekig elkényeztetett, már felnőtt csemete, akik felsőbbségtudata az egeket nyaldossa, cserébe lefele mindenkit irgalmatlanul bírnak taposni. Hihetetlenül szuggesztív tenyérbemászó alakítást kapunk, egy amúgy rendkívül jóképű férfitől. Érdekes volt számomra, hogy főszereplőn kívül minden főbb férfi karakter gyengének/gyávának találtatott a forgatókönyv szerint.
A legerősebb karakterek mind nők voltak… Minden pozitív karakter az alsóbb, valami miatt lenézett társadalmi rétegekből képviseltette magát…

Egyáltalán nem habos-babos történet : van itt minden olyasmi, amin a mi európai szemünk bizony már fennakad: még ha jó szándékkal is, de a nőket itt bizony rendesen rángatják ide-oda akaratukon kívül… ha rossz szándék a háttér, akkor pedig sitty-sutty jön az ütleg… (( a sorozat egyik gyengesége különben, hogy bár bővelkedik verekedős jelenetekben, ezek nagyon kevese profin kivitelezett, a legtöbbször jót mosolyogtam magamban, milyen ügyesen kímélik egymást a színészek – ami azért felért egy Brechti elidegenítéssel néha. És a sminkmesterek sem voltak mindig topon ))

– TOR: érdemes a nevét megjegyezni: (Tor Thanapob) a kamera a legtöbbet, leghosszabban időz az ő arcán (nem csak főszerep okán), hanem mert ez a srác szavak nélkül, arcrezzenések során minden (!) érzelmet, gondolatot el tud mesélni. Amilyen mélyen gyűlöl, amilyen kíméletlenül torol, olyan magasságokba röpít a szeretete, olyan hihetetlenül gyengéd is tud lenni. Komoly libabőr minden egyes megingása, és a végén, nem hiszem, hogy van olyan ember, akit nem érint meg szavak nélküli kétségbeesése, könyörgése, imádata, odaadása

Na, ha valaki miatt – az ő játéka miatt ajánlom a sok ármány ellenére ezt a sorozatot. Nem a virágfiú szépség, de olyan kisugárzása van, amit nem lehet nem észrevenni.

– látvány: pazar…. minden szereplő gyönyörű benne, de komolyan, akinek csak 1 mondatata is van, bárhol címlapra állhatna.

A sorozat Nanati fordította, Szilvavirág a blogjának a neve. A felirat ott megtalálható.