Szerző: Mazakisubs

A sulis kategóriába tartozik, de a nagyon komolyak közé. Gondolhatnánk, (az amerikai példákat magunk előtt látva), hogy kár rá időt pazarolni, hisz egyrészt tinikről szól, másrészt meg limonádé a javából… de nagyon kevés olyan koreai, iskolában játszódó történetet láttam eddig, amire a fenti két állítás igaz lenne. Erre a sorira pedig végletesen nem igaz:

Hőseink 18 évesek és nagyon fájdalmasan élik meg gimnáziumi éveiket. A történet szerint két különböző társadalmi státuszú, és tanulmányi eredményű csoportnak kellene együtt dolgoznia a gimnáziumban, létrehozva egy szurkoló csapatot.

– Kang Yeon Doo (Jung Eun Ji) – egy alapvetően pozitívan gondolkodó, a barátai ügyét szívén viselő lány, aki az édesanyja kedvéért kerül az elit gimnáziumba, de a tanulásnál sokkal fontosabb számára a tánc, és a közösségi élet.
– Kwon Soo Ah (Chae Soo Bin – aki ennek a szerepnek a megformálásáért két gálán is elnyerte a Legjobb új színésznőnek járó díjat) a gimnázium második legjobb tanulója, aki mindent megtesz az elsőségért. Sajnos, szó szerint: lop, hazudik, és majdnem öl… és állandóan vívódik: hogyan feleljen meg édesanyjának, és saját lelkiismeretének, ha kettő nem összeegyeztethető?
– Kim Yeol (Lee Won Geun) a mindenkori suli első, akit nem tud Soo Ah legyőzni, de általában visszahúzódó, és érdektelen, kivéve, ha legjobb barátjáról van szó, Ha Joonról, akit Ji Soo alakít.
– Seo Ha Joon (Kim Ji Soo) az egyik legszívfacsaróbb karakter több okból is, akit eddig sulis sorikban láttam: Apja kívánságainak szó nélkül kell megfelelnie, mert ha ellentmond, kegyetlenül verik el minden alkalommal.
– Ha Dong Jae (N) aki egy gyerekkori trauma miatt nem bír érintést elviselni – de vajon, a legkritikusabb pillanatban sem oldódik fel problémája?

Ahogy már megszoktuk, nincs könnyed, vidám történet bölcsesség nélkül, és nincs komor társadalom kritika humoros oldás nélkül: ebben a soriban van két nagyon szimpatikus tanár karakter, az egyik, az iskolai korrupciót felszámolni akaró Yang Tae-Bum tanár úr, aki szövetségesre lel a mazsorett tanárnőben, aki gimnáziumban eddig még nem látott nevelési elveket honosít meg, az iskolaigazgató és a szülők nem kis felháborodására.

Mindenféle visszaélés két elrendelője az igazgatónő és helyettese, akik a gazdag szülők nyomására ha kell, szemet hunynak, ha kell, indokolatlanul büntetnek, s nem riadnak vissza a gyerekek megzsarolásától sem, ha valamelyik befolyásos csemete érdeke úgy kívánja.

Oktató videót lehetne készíteni a szülői magatartásokból:
– hogy ne csináld: mert megnyomorítod az esztelen, és elvtelen elvárásaiddal a gyerekedet fizikailag, és lelkileg (Soo Ah édesanyja és Ha Joon apja)
– és hogyan csináld: hogy mellette állj, és bátorítsd (Yeon Doo és Kim Yeol szülei)

A könnyed jelenetek közt a fiatalok többen is, többször is eljutnak az öngyilkosság határára. “Ne mosolyogj, ne lélegezz, ne csinálj semmit, csak szorítsuk össze a fogunkat és tűrjünk – ezt várják el tőlünk a felnőttek” vagy “Ne bízz a felnőttekben” – mondják ki a srácok több jelenetben. – mi ez, ha nem segélykiáltás, és kritika? Vagy az osztályfőnök szájából hangzik el: ” Van olyan a világon, hogy **jól vagyok?** csak tettetem… mint ahogy ti is… ”

Szépen tanulmányt lehetne írni a sorozatból, hogyan kell ügyesen karaktergyilkosságot elkövetni, vagy hogy milyen gyilkos hatása van a közösségi médiának, ahova bárki, bármit kitehet…

De ne riasszon el senkit mindez – csak szerettem volna bemutatni, hogy milyen mély gondolatok, fájdalmak, és milyen erős kritika is helyet kap Koreában egy iskolai drámában.

A történet nagy erénye, hogy tulajdonképpen minden problémára nem csak rámutat, hanem megoldási utat is keres, és talál is Gyönyörű szerelmek alakulnak, megható barátságokat mutat be, és jó példákat, fiatalnak, felnőttnek egyaránt, hogyan kellene, hogyan lenne érdemes élni.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Megtekintkető a Viki-n:

Cheer Up!

Mai ajánlatom egy még nagyon friss kínai sorozat:
Perfect and Casual (24 részes)
Meglepetés kategória lett nálam, mert talán az első olyan (kínai) sorozat, ahol a főszereplő lány – Xuo Ruo han – természetes, kedves játéka és szépsége vett le első sorban a lábamról.

A történet nem tartogat túl sok meglepetést, de kedves, friss feldolgozása a már ismert fordulatoknak:

Lánykánk, (Xu Ruo Han), Yun Shu egy kicsit naiv egyetemista, aki hisz az emberek kedvességében, és jóságában. E tulajdonsága lesz majd szerencséjének kovácsa, de szerencsétlenségeinek elindítója is. Véletlenek sora után összeköltözik a Miles Wei által alakított Zhang Si Niannal, akinek a saját nagyapja szerint is újra meg kell tanulnia, hogyan legyen kedves, és azt hogyan mutassa ki. Zhang Si Nian a számok, statisztikák, logika világában él, míg Yun Shu az érzelmekében.

Ahogy már megszoktuk, ennek a két nagyon eltérő személyiségnek a sorsa fog összefonódni, amikor félreértések, és kényszerűségek okán összeköltöznek, majd szerződéses házasságot kötnek. Sorsukat csalafintán löködi egy nagyon huncut és bölcs nagyapa, és egy baráti ügyvéd, aki segítőként indul, majd riválisként is katalizátorként hat főhőseink kapcsolatára.

De nem csak összecsiszolódásukról szól a sorozat, mert két szerelmi szál is kiegészíti még a fő történetet:
– az egyik Yun Shu realista jogász nővérének románca egy igencsak csapodár hírben álló színésszel, aki történetesen Zhang Si Nian gyerekkori legjobb barátja
– a másik Yun Shu barátainak se veled, se nélküled kapcsolata. Mindkét szálban nagyon szimpatikusak a fiúk, igazán kedves karakterrel áldotta meg őket a forgatókönyv író.

Az indavideón megtekinthető:

Perfect and Casual

Mai ajánlatom, biztos vagyok benne, sokaknak már nem ajánló – hiszen már látták. Mivel nagyon tetszett, mégsem szeretném kihagyni:
Mr. Queen /Uram Királynőm (20 részes koreai sorozat.)

Már az első képkockák megörvendeztettek, amikor is láttam, hogy Choi Jin Hyuk alakítja a menő főszakácsot, Jang Bong-Hwant – aki némi kis csalás és intrika miatt menekülni kényszerülve lezuhan egy emeletes épületről. Megkönnyebbülve tér magához, azonban első örömét lassan a döbbenet váltja fel: a lelke, valahogy a Joseon-korabeli Kim So-Yong (Shin Hye-Sun) királynő testébe kerül,
– aki épp ekkor tér magához, miután kihúzták a tóból eszméletlenül – elveszítve női önmagának emlékeit. Zseniális párosítás, a királynő játéka Jinhyuk hangjával narrálva Rengeteg humoros jelenet tanúi lehetünk: míg beazonosítja önmagát, míg megindokolja, miért nincs birtokában előző képességeinek, és mivel indokolja új tudományait, elképeszti beszédével és viselkedésével az udvari etikettbe becsontosodott udvarhölgyeit, az udvart, de még magát a királyt is, akit Kim Yung Hyun alakít.

Cheoljong királyt egy elég kis teszetosza jellemként ismerjük meg, bár egy-egy szeme villanása már itt is jelzi, hamu alatt izzik a parázs. Állandó rémálmok gyötrik, melyekben hol saját halálát látja, hol azt, hogy marionett bábként rángatják a rangidős királynék, és a miniszterei. Rákényszerül, hogy elvegye másnap feleségül Soyongot, de nem hiszi el annak igaz szerelmét, mert annak a családnak a tagja, aki az ő felmenőit kiirtotta. Helyette Jo Hwa-Jint (Seok In-a) szereti, akit szinte rögvest be is iktat első ágyasként.

A helyzetből adódnak a kérdések:
Vajon a királynő miért esett a tóba? Belelökték? – de akkor ki a gyilkosa? Vagy öngyilkos akart lenni? – de ki miatt?
Visszatér-e az emlékezete a királynőnek, és visszanyeri-e férfi testét Jang Bong-Hwan?
Hogyan birkózik meg a házastársi kötelezettségekkel a férfilelkű királynő?

Mivel a sorozat nagy része Joseon-korban játszódik, adja magát a sok hatalomharc, intrika. Vajon ki nyeri el az uralmat a hatalomra törő családok, miniszterek, idős királynék közül? Győzedelmeskedhet-e a fiatal király, kevés támogatóval, ám annál több hátráltatóval szemben?

Főgonoszai a történetnek az rangidős királynék, akik szó szerint semmitől nem riadnak vissza, hogy a hatalmat maguknál tartsák, vagy megkaparintsák. Ha kell, mérgeznek, ha kell, gyilkos pletykát indítanak el, segítőikkel elvégeztetve a piszkos munkát, de ha úgy adódik, könnyedén el is dobják volt támogatóikat.

Nagy erősségei a sorozatnak a főszereplők mellett karakterben, és színészi játékban is a mellékszereplők:
– Jo Hwa-Jin – aki még magáról sem tudja mindig melyik oldalon is akar állni igazából
– a királyt támogató tisztek – egyiküknek meg kell birkóznia viszonzatlan szerelmével a királyi ágyas iránt, másikuk viszont egy igazából lágylelkű, de feladatait maximálisan jól végző katona
– a királynőbe szerelmes unokatestvér
– a királyi konyhafőnök – akinek lelkébe tipor a királynő jelenléte a konyhában, ahova eddig nő be sem tehette a lábát, még krumplit pucolni sem 2.) kiderül, hogy jobban főz, mint az eddigi főnök.
– és nem utolsó sorban a királynő két belső udvarhölgye: a meleglelkű, odaadó, fiatal Hong Yeon, és az eleinte szigorú, éltesebb Choi udvarhölgy. Ez utóbbi lett a sorozatból a nagy kedvencem, hol ájtatos, hol határozott, hol kétségbeesett hangnemeivel, fantasztikus mimikájával, vagy éppen rendíthetetlen rezzenéstelenségével, – miközben jól tudjuk, hogy belülről épp felrobbanni készül.

Hol könnyed, vicces a történet, hol sötéten ármányos, hol kedves szerelmes, máshol krimibe illően izgalmas – ahogy azt a koreai sorozatokban már megszokhattuk, itt is jól keverednek a műfajok: egyik pillanatban összeszorítják az ember torkát, a másikban megnevettetik, vagy ellágyítják a szívét. Az én érdeklődésemet végig fenntartotta, igazán remek, fordulatokban bővelkedő történet – jó szívvel ajánlom.

Megtekinthető a Viki-n:

Mr. Queen

Ez egy igazi tavaszi délutáni, 3 részes, kedves, romantikus kis sorozat, nagy intrikák nélkül “Irine” nagyon tetszett benne: “Sosem láttál még fiút, aki szebb, mit egy lány?”

Ez a történet egy kicsit fordítottja a megszokottnak, abból a szempontból, hogy több olyan sorit láttam már, ahol lány öltözik fiúnak, és így kell megállnia a helyét, de ez az első, ahol fiú öltözik lánynak, és egy lány koliban húzódik meg, mindaddig, míg nem kap egy cserfes lakótársat. Természetesen ilyen közelségben nem lehet tartani sokáig a titkot, viszonylag hamar lelepleződik. Bár a szobatárs is mindent megtesz “Irine” személyazonosságának eltitkolásáért, egy medencés jelenet után vagy elárulja a fiút, vagy maga viszi el a balhét…

Vajon meddig lehet titkot tartani? Végig nézi Irine, hogy szobatársa és riválisa helyette vállalják a büntetést, vagy leleplezi magát?

“Irinét” Sun Wong
szobatársát Kim So Hyun,
a riválist Kang Min Hoo alakítja.

Jó szórakozást kívánok ehhez az egy estés kis vidám kikapcsolódáshoz.

A videán megtekinthető:

1.rész 2.rész 3.rész

Going By The Book 2007-es, 103 perces koreai film
a mai ajánlatom, amire, – bevallom – az ismertetője, Ilona Juhász hívta fel a figyelmemet.

Bankrablás? Vagy mégse? Az alapötletet az elcseszett próbák adták, (biztosan nektek is volt már részetek szétröhögcsélt tűzriadóban, vagy untig hallott balesetvédelmi előadásokban… Kb. tudjuk, mennyire hatékonyak…)

Hogy “igazi” legyen egy próba, frissen odakerült rendőrfőnök ötlete szerint mindenki szerepet húz, hogy életszerűvé tegyék az egészet, és a rendőrség nagy rivaldafényben (odahívják a sajtó apraját-nagyját) bizonyíthassa kiválóságát, milyen fantasztikusan képesek kezelni egy túszdrámát …

De mi van akkor, ha a kiszemelt “rabló” az a tipikus, távolkeleti fazon, aki él-hal hivatásáért, és a legodaadóbban készül fel ezért erre a feladatára is?

Kiszámíthatatlan eseménysorozat indul el, hol finom humorral, hol fekete humorral, de az biztos, hogy egy cseppet sem unalmas, és előre látható véggel.

Igazán szellemes, anélkül, hogy lerágnánk a tíz körmünket, végig fenntartja az érdeklődést, újabb poénokon, és váratlan fordulatokon keresztül vezet bennünket a végkifejletig, mert főhősünk véresen komolyan veszi a feladatát, vér nélkül

Egy estés (szinte) klisé-mentes kikapcsolódás.

Fordították: Gianni és Chika Chika – köszönet a munkájukért!

Going By The Book

Mai ajánlatom, Blind (110 perces koreai krimi)

Főszereplők:

– Min Soo-Ah (Kim Ha-Neul – Gentleman’s Dignity-ből ismeritek talán legtöbben) egy nyomozónő, aki egy balesetben nem csak a testvérét veszti el, hanem a látását is.

– Kwon Ki-Sub (Yoo Seung-Ho) egy pizzaszállításból élő fiatalember

– Jo nyomozó (Jo Hee Bong – talán a Tunnelből ismerhetitek)

Hármójuk sorsa akkor keresztezi egymást, mikor Soo Ah beszáll vakon egy taxiba, ami elüt “valamit”, s csak a jó szerencséjének köszönheti, hogy ki is szállhat a járműből…

A rendőrség nem igazán tudja először komolyan venni egy vak “szemtanú” vallomását, mindaddig, míg nem sikerül bizonyítania, más érzékszervi tapasztalatokkal állításait. Mire azonban a nyomozást felépíthetnék szavaira, feltűnik Ki Sub, aki viszont teljesen másként írja le a gázoló autót.

Kinek higgyenek? A volt rendőrnek, aki vak, vagy a látó, ismeretlen, kicsit szemtelen suhancnak?

Miközben megismerjük az elkövetőt, ő is megismeri a két “szemtanút” és igyekszik mindent elkövetni kiiktatásukért…

Érdekes alapötletből kiinduló izgalmas történet során alakul a szemünk előtt az eleinte csetlő-botló, majd begyorsuló nyomozás. Nekem a legeslegvége már egy leheletnyit túlnyújtott lett, de ez lehet csak az én hibám. Hamar elröpült számomra ez a csaknem 2 óra, nem magyarázták túl a szálakat, dinamikusan, izgalmasan haladt a cselekmény, a szépen lekerekített lezárásig.

Krimi és Yoo Seung Ho kedvelőknek különösen ajánlom

Feliratot készítette: shiina Netratton, koreai filmek között keressétek.

Blind