Hónap: 2022 március

Mai ajánlatom egy 2013-as zenés sulis darab – amelyről szerintem méltánytalanul kevés szó esik.

Monstar

Seol Chan, Korea legnépszerűbb K-pop fiúzenekarának, a Men in Black-nek a tagja viszályba kerül a rajongókkal, és amikor ez elterjed a neten, a hírneve meredeken zuhanni kezd.

Hogy a teljes káoszt elkerüljék, az ügynöksége tanácsára egy ideig csendesen egy iskolában kellene meghúznia magát. Eközben Se Yi, egy új cserediák, tehetségével és furcsaságával egyaránt felhívja magára a figyelmet az iskolában.

Ahogy azt megszoktuk már, félreértés félreértést követ, de a káosz közepette szereplőink megtalálják, mi a közös bennük ami összekapcsolja őket egymással: nem más, mint a zene szeretete.

Amint összegyűlnek, hogy énekeljenek és együtt zenéljenek, megtanulják csillapítani a bennük lévő fájdalmat és kinyitni lelküket.

A szereposztás parádés: A főszerepet (a tipikusan bizonytalan, félénken szerelmes srácot) Yong Jun Hyung, más néven Joker dél-koreai énekes-dalszerző, rapper, színész, táncos, lemezproducer és a HIGHLIGHT koreai fiúcsoport tagja játssza, aki 2009-ben debütált a Beast koreai fiúcsoport tagjaként.

Másodhegedűsként Kang Haneul fantasztikus hangjában gyönyörködhetünk. Az általam látott zenés sulisok közül megkockáztatom, a legszínvonalasabb, legnehezebb zenei betéteket éneklik ezek a fiatalok.

12 rész mindössze – szeretettel ajánlom a figyelmetekbe.

A fordítás a Kawaii fansub érdeme. A feliratot az ÁzsiaÉkkövein megtaláljátok.

Ma egy thai sorozatot hoztam, mert a változatosság gyönyörködtet

Kleun Cheewit – 15 részes sori

Jeerawat (Yaya Urassaya Sperbund) egy nagyon szorgalmas, kitartó modell és színésznő. Anyja házassága és kétes kapcsolatai és a szakmára jellemző irigység és rivalizálás miatt állandóan rosszhírbe hozzák, de közeli ismerősei nagyon is tisztában vannak a lány kedves, őszinte természetével.

Mivel általában “legjobb védekezés a támadás” módszert használja, ha megvádolják valamivel, mivel nincs cáfolat, még olajat is önt a tűzre. Mostohaapja, mert nem kaphatja meg józanon, bedrogozza a lányt, akinek éppenhogy sikerül elmenekülnie, de ebben az állapotban halálra gázol egy fiatal nőt.

Mivel környezetében mindenki tudja, hogy nem ő az igazi bűnös, de az apára nem tudnák rábizonyítani az esetet, hamis tanúvallomással elkendőzik az igazságot. A halott fiatal nő jegyese, Sathit, (Mark Prin Suparat) történetesen egy ügyvéd. Bosszút esküszik a sofőrnő ellen, aki megölte szeretett menyasszonyát. Onnan tudja a csalást, hogy a baleset pillanatában épp telefonáltak a menyasszonyával, és hallotta a kétségbeesett női hangot, s tudja, hogy a bíróság elé került férfi nem lehet az igazi.

Mindent megtesz, hogy megkeserítse a lány életét, hiába figyelmeztetik, hogy ne legyen elfogult, mert nem tudja a teljes igazságot. Innentől egy igazi thai vérmérsékletű drámafolyam részesei lehetünk: filmbeli rendezőjének felesége – aki nem mellesleg az ügyvéd húga -, megállíthatatlanul, és minden racionalitást mellőzve féltékenykedik, ezzel tönkre téve saját házasságát, és még jobban megkeserítve színésznőnk életét.

Hogyan ismeri meg és szereti meg az ügyvéd Jeerawatot? Bosszút tud-e állni a lányon, vagy az igazi bűnösön? Mire képes a zöld szemű szörnyeteg? Aki szereti a bosszú történeteket, a felfokozott érzelmeket, a gyönyörű színészeket igazán pazar ruhákban, helyszíneken, annak mindenképpen ajánlom.

Videán Malee30 fordításában megtekinthető:

Kleun Cheewit

Ma egy olyan sorozatot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amiről már többször is esett itt szó – de annyira tetszett, hogy sajnálnám, ha kimaradna ajánlóim sorából:

True Beauty – 16 részes koreai sorozat

Főszereplőink:
Lim Yoo Gyung – egy nagyon pattanásos, piros arcbőrű lány, akit ezért kipécéznek osztálytársai, és folyamatosan zaklatnak, megaláznak. Ezért aztán szerencseként éli meg, hogy édesapja hiszékenysége miatt annyi pénzt veszítenek, hogy vissza kell költözniük régi, szerényebb otthonukba. Új iskola, új élet: megtanulja, hogy talpig sminkben hogyan tüntetheti fel magát másnak, esélyt teremtve magának barátok szerzésére. Moon Ga Young alakítása fergeteges – remekül hozza a magát szerencsétlennek érző lányt, és az új szerepében még járatlan nagyon szép karaktert is.

Lee Suho, és Han Seojoon barátok – voltak, míg társuk egy botrány miatt öngyilkos nem lett. Félreértések sora miatt mindketten abban a hitben élnek, hogy Suho megakadályozhatta volna… Így a két srác viszonya közel sem felhőtlen. Mindketten az iskola “menői” közé tartoznak, Suho tanulmányai és szépsége okán, Seojoon vagányságánál fogva.

Mi történik, ha pont ez a két srác tudja meg leghamarabb, hogy a smink egy másik arcot takar? Hogyan birkóznak meg azzal a ténnyel, hogy mindketten beleszeretnek? Melyikük nyeri el a lány szívét, és ki lesz a végén a befutó, ha az egyik srácnak egy baleset miatt el kell utaznia az USA-ba? Meddig lehet álcázva élni az életet? Lehet-e örökké bujkálni, és nem felvállalni az igazi valónkat, rettegve attól, hogy mit szólnak a többiek? Mi kell ahhoz, hogy valaki összeszedje a bátorságát, és felvállalja teljesen önmagát, és szerelmét?

Régen nevettem már hangosan ennyit koreai doramán. Mindamellett, hogy egyáltalán nem sekélyes a történet, fergeteges humorral fűszerezték. És nem is tudom megmondani, hogy mikor fájt utoljára ennyire a szívem a második fiúért. Cha Eunwoo tündökölt a szerepében, de megkockáztatom, mindenkit lejátszott ez a számomra eddig ismeretlen 30 éves fiatalember: Hwang In Yeop Fantasztikus színes mimikájával, bársonyos mély hangjával teljesen elbűvölt. Biztosan többszörnézős darab lesz nálam.

Köszönet a fordításért Vajandinak

Vikin is megtekinthető:

True Beauty

Mai ajánlatom egy nagyon szerethető kínai sorozat: My Unicorn Girl – 24 (/45 perc) részes

Sang Tian (Sebrina Chen) műkorcsolyázik, és minden álma, hogy bekerüljön arra az egyetemre, ahova az édesanyja járt. Sajnos nem veszik fel, de egy véletlen során megmutathatja tehetségét a jégen – igaz, más műfajban, hokiban. Fel is figyelnek rá rögtön, sőt, lehetőséget ajánlanak fel számára, hogy felveszik az áhított egyetemre, csak erre a szakra. Eddig jól is hangzana az ajánlat, ha mindezt lányként tehetné, de parókája, és ügyessége, rátermettsége miatt mindenki fiúnak hiszi.

Ha még ez nem lenne elég, bérelt lakása leég, így fedél nélkül maradna, ha nem fogadná el, hogy hallgatóként beköltözik a koliba. S – ahogy az már lenni szokott – lakótársául a sors pont azt a játékost jelöli ki, akivel előzetesen már összetűzésbe került.

Ez a lakótárs nem más, mint, az újonc csapat legtehetségesebb játékosa, Wen Bing (Darren Chen) – aki arcvakságban szenved, és csak azért ragaszkodik Sang Tianhoz, mert az ő arca az egyetlen az életében, akit tisztán lát.

Én Darren Chent eddig még csak a Meteor Garden-ben láttam, és ott szerepe szerint eléggé faarcú karaktert formált meg. Itt öröm volt látni színes szemjátékét, mimikáját, ami rengeteg humor forrása volt a sorozatban. Ráadásul itt nagyon huncut karaktert kapott, állandó hobbiként űzi például Sang Tian bosszantását…

Nagy erőssége ezeknek a kínai sportos sorozatoknak, hogy nem csak a két főszereplőről, és azok szoros baráti köréről szól a történet, hanem egy kicsit bepillantást enged egy-egy sportágba, belevisz egy kis versenyt, és a csapattársak sorsa, személyisége folytán egészen színes palettára ad rátekintést. Tüneményesek itt is a sporttársak, többnek is akad a sorozatban személyes problémája, amit a csapat segítségével tudnak megoldani. Nagyon különböző a személyiségük: a cserfes, a néma, a lovag, az eminens, de amiben megegyeznek: mind nagyon helyesek, szerethetőek.

Természetesen a romantika sem maradhat el a sorozatból, a történet végére négy párosunk is lesz, aki kisebb, nagyobb kitérő után megtalálja választottját.

Hogy a nehézségek fokozódjanak, a társadalmi különbségek sorozatunk szereplőinek az életét is megbonyolítják.

Vajon Sang Tian meddig lehet tagja egy fiú csapatnak? Mi segítheti Wen Bint a gyógyulásban, és sikerül-e kigyógyulnia a betegségéből?

Jó szívvel ajánlom figyelmetekbe ezt az üde, vicces, fordulatos sorozatot.

Megtekinthető a Viki-n:

My Unicorn Girl

Egy régebbi sorozatra szeretném a figyelmeteket felhívni, melyről viszonylag kevés szó esett, a címe: Where Stars Land.

Nálam az év lírai sorija címre pályázott. Tetszenek a főszereplők:
Lee Je Hoon, akit már nagyon megszerettem “Paparotti”-ként, vagy az I can speak c. filmben,
és Chae Soo Bin, akinek a játékára a Cheer Up!-ban illetve az I’m not a robotban figyeltem fel.

Nagyon tetszett a történet vezetése, ahogy vissza-visszanyúl egy jelenethez, és kibővítve a már látottakat magyarázatot kapunk egy másik, a jelenben játszódó mondatról, eseményről. Tetszett, hogy nagyon különböző karaktereket ismerhetünk meg benne.
Kedvességében visszafogott tüneményes második szerelmi szálat tartogat a sorozat számunkra.
A történet hol izgalmas, hol szívmelengetően megható.
A “Másodhegedűs” (Ro Woon) karaktere pedig 5* lett nálam.

Tetszett, hogy a történet során kicsit betekinthettünk az Incheon Nemzetközi Repülőtéren dolgozók munkájába, hol a dolgos mindennapokba, hol az ügyfelekkel való nem könnyű kapcsolattartásba…

Lee Soo Yeont (Lee Je Hoon) eleinte egy távolságtartó, titokzatos karakterként ismerjük meg, aki feleslegesen egy szót nem szólna senkihez, de ha valahol szükség van segítségre, ott ő biztosan megjelenik. Igyekszik egyébként mindenkit távol tartani magától, mert nem szeretné, hogy fájdalmas titka kitudódjon, és ne élhessen hétköznapi életet.
Han Yeo Reum (Chae Soo Bin) maximalista magával szemben, ezért aztán rettentően bántja, hogy legjobb igyekezete mellett is csetlik-botlik, sokat hibázik.

Ahogy a kis incidensek során egyre jobban megismerik egymást, a lány úgy figyel fel a férfi különös segítségeire, amire józan, reális ésszel nem nagyon vannak magyarázatok. Vajon sikerül belátnia Yeo Reumnak a férfi maga köré vont fala mögé? Milyen titok ad magyarázatot a misztikus esetekre?
Lassú hömpölygésű, de erős sodrású történet volt számomra, jó szívvel ajánlom.

A felirat az Ázsia Ékkövein megtalálható.

Vikin is fent van, még nincs végig magyar felirat rajta.

A sulis kategóriába tartozik, de a nagyon komolyak közé. Gondolhatnánk, (az amerikai példákat magunk előtt látva), hogy kár rá időt pazarolni, hisz egyrészt tinikről szól, másrészt meg limonádé a javából… de nagyon kevés olyan koreai, iskolában játszódó történetet láttam eddig, amire a fenti két állítás igaz lenne. Erre a sorira pedig végletesen nem igaz:

Hőseink 18 évesek és nagyon fájdalmasan élik meg gimnáziumi éveiket. A történet szerint két különböző társadalmi státuszú, és tanulmányi eredményű csoportnak kellene együtt dolgoznia a gimnáziumban, létrehozva egy szurkoló csapatot.

– Kang Yeon Doo (Jung Eun Ji) – egy alapvetően pozitívan gondolkodó, a barátai ügyét szívén viselő lány, aki az édesanyja kedvéért kerül az elit gimnáziumba, de a tanulásnál sokkal fontosabb számára a tánc, és a közösségi élet.
– Kwon Soo Ah (Chae Soo Bin – aki ennek a szerepnek a megformálásáért két gálán is elnyerte a Legjobb új színésznőnek járó díjat) a gimnázium második legjobb tanulója, aki mindent megtesz az elsőségért. Sajnos, szó szerint: lop, hazudik, és majdnem öl… és állandóan vívódik: hogyan feleljen meg édesanyjának, és saját lelkiismeretének, ha kettő nem összeegyeztethető?
– Kim Yeol (Lee Won Geun) a mindenkori suli első, akit nem tud Soo Ah legyőzni, de általában visszahúzódó, és érdektelen, kivéve, ha legjobb barátjáról van szó, Ha Joonról, akit Ji Soo alakít.
– Seo Ha Joon (Kim Ji Soo) az egyik legszívfacsaróbb karakter több okból is, akit eddig sulis sorikban láttam: Apja kívánságainak szó nélkül kell megfelelnie, mert ha ellentmond, kegyetlenül verik el minden alkalommal.
– Ha Dong Jae (N) aki egy gyerekkori trauma miatt nem bír érintést elviselni – de vajon, a legkritikusabb pillanatban sem oldódik fel problémája?

Ahogy már megszoktuk, nincs könnyed, vidám történet bölcsesség nélkül, és nincs komor társadalom kritika humoros oldás nélkül: ebben a soriban van két nagyon szimpatikus tanár karakter, az egyik, az iskolai korrupciót felszámolni akaró Yang Tae-Bum tanár úr, aki szövetségesre lel a mazsorett tanárnőben, aki gimnáziumban eddig még nem látott nevelési elveket honosít meg, az iskolaigazgató és a szülők nem kis felháborodására.

Mindenféle visszaélés két elrendelője az igazgatónő és helyettese, akik a gazdag szülők nyomására ha kell, szemet hunynak, ha kell, indokolatlanul büntetnek, s nem riadnak vissza a gyerekek megzsarolásától sem, ha valamelyik befolyásos csemete érdeke úgy kívánja.

Oktató videót lehetne készíteni a szülői magatartásokból:
– hogy ne csináld: mert megnyomorítod az esztelen, és elvtelen elvárásaiddal a gyerekedet fizikailag, és lelkileg (Soo Ah édesanyja és Ha Joon apja)
– és hogyan csináld: hogy mellette állj, és bátorítsd (Yeon Doo és Kim Yeol szülei)

A könnyed jelenetek közt a fiatalok többen is, többször is eljutnak az öngyilkosság határára. “Ne mosolyogj, ne lélegezz, ne csinálj semmit, csak szorítsuk össze a fogunkat és tűrjünk – ezt várják el tőlünk a felnőttek” vagy “Ne bízz a felnőttekben” – mondják ki a srácok több jelenetben. – mi ez, ha nem segélykiáltás, és kritika? Vagy az osztályfőnök szájából hangzik el: ” Van olyan a világon, hogy **jól vagyok?** csak tettetem… mint ahogy ti is… ”

Szépen tanulmányt lehetne írni a sorozatból, hogyan kell ügyesen karaktergyilkosságot elkövetni, vagy hogy milyen gyilkos hatása van a közösségi médiának, ahova bárki, bármit kitehet…

De ne riasszon el senkit mindez – csak szerettem volna bemutatni, hogy milyen mély gondolatok, fájdalmak, és milyen erős kritika is helyet kap Koreában egy iskolai drámában.

A történet nagy erénye, hogy tulajdonképpen minden problémára nem csak rámutat, hanem megoldási utat is keres, és talál is Gyönyörű szerelmek alakulnak, megható barátságokat mutat be, és jó példákat, fiatalnak, felnőttnek egyaránt, hogyan kellene, hogyan lenne érdemes élni.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Megtekintkető a Viki-n:

Cheer Up!

Mai ajánlatom egy még nagyon friss kínai sorozat:
Perfect and Casual (24 részes)
Meglepetés kategória lett nálam, mert talán az első olyan (kínai) sorozat, ahol a főszereplő lány – Xuo Ruo han – természetes, kedves játéka és szépsége vett le első sorban a lábamról.

A történet nem tartogat túl sok meglepetést, de kedves, friss feldolgozása a már ismert fordulatoknak:

Lánykánk, (Xu Ruo Han), Yun Shu egy kicsit naiv egyetemista, aki hisz az emberek kedvességében, és jóságában. E tulajdonsága lesz majd szerencséjének kovácsa, de szerencsétlenségeinek elindítója is. Véletlenek sora után összeköltözik a Miles Wei által alakított Zhang Si Niannal, akinek a saját nagyapja szerint is újra meg kell tanulnia, hogyan legyen kedves, és azt hogyan mutassa ki. Zhang Si Nian a számok, statisztikák, logika világában él, míg Yun Shu az érzelmekében.

Ahogy már megszoktuk, ennek a két nagyon eltérő személyiségnek a sorsa fog összefonódni, amikor félreértések, és kényszerűségek okán összeköltöznek, majd szerződéses házasságot kötnek. Sorsukat csalafintán löködi egy nagyon huncut és bölcs nagyapa, és egy baráti ügyvéd, aki segítőként indul, majd riválisként is katalizátorként hat főhőseink kapcsolatára.

De nem csak összecsiszolódásukról szól a sorozat, mert két szerelmi szál is kiegészíti még a fő történetet:
– az egyik Yun Shu realista jogász nővérének románca egy igencsak csapodár hírben álló színésszel, aki történetesen Zhang Si Nian gyerekkori legjobb barátja
– a másik Yun Shu barátainak se veled, se nélküled kapcsolata. Mindkét szálban nagyon szimpatikusak a fiúk, igazán kedves karakterrel áldotta meg őket a forgatókönyv író.

Az indavideón megtekinthető:

Perfect and Casual

Mai ajánlatom, biztos vagyok benne, sokaknak már nem ajánló – hiszen már látták. Mivel nagyon tetszett, mégsem szeretném kihagyni:
Mr. Queen /Uram Királynőm (20 részes koreai sorozat.)

Már az első képkockák megörvendeztettek, amikor is láttam, hogy Choi Jin Hyuk alakítja a menő főszakácsot, Jang Bong-Hwant – aki némi kis csalás és intrika miatt menekülni kényszerülve lezuhan egy emeletes épületről. Megkönnyebbülve tér magához, azonban első örömét lassan a döbbenet váltja fel: a lelke, valahogy a Joseon-korabeli Kim So-Yong (Shin Hye-Sun) királynő testébe kerül,
– aki épp ekkor tér magához, miután kihúzták a tóból eszméletlenül – elveszítve női önmagának emlékeit. Zseniális párosítás, a királynő játéka Jinhyuk hangjával narrálva Rengeteg humoros jelenet tanúi lehetünk: míg beazonosítja önmagát, míg megindokolja, miért nincs birtokában előző képességeinek, és mivel indokolja új tudományait, elképeszti beszédével és viselkedésével az udvari etikettbe becsontosodott udvarhölgyeit, az udvart, de még magát a királyt is, akit Kim Yung Hyun alakít.

Cheoljong királyt egy elég kis teszetosza jellemként ismerjük meg, bár egy-egy szeme villanása már itt is jelzi, hamu alatt izzik a parázs. Állandó rémálmok gyötrik, melyekben hol saját halálát látja, hol azt, hogy marionett bábként rángatják a rangidős királynék, és a miniszterei. Rákényszerül, hogy elvegye másnap feleségül Soyongot, de nem hiszi el annak igaz szerelmét, mert annak a családnak a tagja, aki az ő felmenőit kiirtotta. Helyette Jo Hwa-Jint (Seok In-a) szereti, akit szinte rögvest be is iktat első ágyasként.

A helyzetből adódnak a kérdések:
Vajon a királynő miért esett a tóba? Belelökték? – de akkor ki a gyilkosa? Vagy öngyilkos akart lenni? – de ki miatt?
Visszatér-e az emlékezete a királynőnek, és visszanyeri-e férfi testét Jang Bong-Hwan?
Hogyan birkózik meg a házastársi kötelezettségekkel a férfilelkű királynő?

Mivel a sorozat nagy része Joseon-korban játszódik, adja magát a sok hatalomharc, intrika. Vajon ki nyeri el az uralmat a hatalomra törő családok, miniszterek, idős királynék közül? Győzedelmeskedhet-e a fiatal király, kevés támogatóval, ám annál több hátráltatóval szemben?

Főgonoszai a történetnek az rangidős királynék, akik szó szerint semmitől nem riadnak vissza, hogy a hatalmat maguknál tartsák, vagy megkaparintsák. Ha kell, mérgeznek, ha kell, gyilkos pletykát indítanak el, segítőikkel elvégeztetve a piszkos munkát, de ha úgy adódik, könnyedén el is dobják volt támogatóikat.

Nagy erősségei a sorozatnak a főszereplők mellett karakterben, és színészi játékban is a mellékszereplők:
– Jo Hwa-Jin – aki még magáról sem tudja mindig melyik oldalon is akar állni igazából
– a királyt támogató tisztek – egyiküknek meg kell birkóznia viszonzatlan szerelmével a királyi ágyas iránt, másikuk viszont egy igazából lágylelkű, de feladatait maximálisan jól végző katona
– a királynőbe szerelmes unokatestvér
– a királyi konyhafőnök – akinek lelkébe tipor a királynő jelenléte a konyhában, ahova eddig nő be sem tehette a lábát, még krumplit pucolni sem 2.) kiderül, hogy jobban főz, mint az eddigi főnök.
– és nem utolsó sorban a királynő két belső udvarhölgye: a meleglelkű, odaadó, fiatal Hong Yeon, és az eleinte szigorú, éltesebb Choi udvarhölgy. Ez utóbbi lett a sorozatból a nagy kedvencem, hol ájtatos, hol határozott, hol kétségbeesett hangnemeivel, fantasztikus mimikájával, vagy éppen rendíthetetlen rezzenéstelenségével, – miközben jól tudjuk, hogy belülről épp felrobbanni készül.

Hol könnyed, vicces a történet, hol sötéten ármányos, hol kedves szerelmes, máshol krimibe illően izgalmas – ahogy azt a koreai sorozatokban már megszokhattuk, itt is jól keverednek a műfajok: egyik pillanatban összeszorítják az ember torkát, a másikban megnevettetik, vagy ellágyítják a szívét. Az én érdeklődésemet végig fenntartotta, igazán remek, fordulatokban bővelkedő történet – jó szívvel ajánlom.

Megtekinthető a Viki-n:

Mr. Queen

Ez egy igazi tavaszi délutáni, 3 részes, kedves, romantikus kis sorozat, nagy intrikák nélkül “Irine” nagyon tetszett benne: “Sosem láttál még fiút, aki szebb, mit egy lány?”

Ez a történet egy kicsit fordítottja a megszokottnak, abból a szempontból, hogy több olyan sorit láttam már, ahol lány öltözik fiúnak, és így kell megállnia a helyét, de ez az első, ahol fiú öltözik lánynak, és egy lány koliban húzódik meg, mindaddig, míg nem kap egy cserfes lakótársat. Természetesen ilyen közelségben nem lehet tartani sokáig a titkot, viszonylag hamar lelepleződik. Bár a szobatárs is mindent megtesz “Irine” személyazonosságának eltitkolásáért, egy medencés jelenet után vagy elárulja a fiút, vagy maga viszi el a balhét…

Vajon meddig lehet titkot tartani? Végig nézi Irine, hogy szobatársa és riválisa helyette vállalják a büntetést, vagy leleplezi magát?

“Irinét” Sun Wong
szobatársát Kim So Hyun,
a riválist Kang Min Hoo alakítja.

Jó szórakozást kívánok ehhez az egy estés kis vidám kikapcsolódáshoz.

A videán megtekinthető:

1.rész 2.rész 3.rész

Going By The Book 2007-es, 103 perces koreai film
a mai ajánlatom, amire, – bevallom – az ismertetője, Ilona Juhász hívta fel a figyelmemet.

Bankrablás? Vagy mégse? Az alapötletet az elcseszett próbák adták, (biztosan nektek is volt már részetek szétröhögcsélt tűzriadóban, vagy untig hallott balesetvédelmi előadásokban… Kb. tudjuk, mennyire hatékonyak…)

Hogy “igazi” legyen egy próba, frissen odakerült rendőrfőnök ötlete szerint mindenki szerepet húz, hogy életszerűvé tegyék az egészet, és a rendőrség nagy rivaldafényben (odahívják a sajtó apraját-nagyját) bizonyíthassa kiválóságát, milyen fantasztikusan képesek kezelni egy túszdrámát …

De mi van akkor, ha a kiszemelt “rabló” az a tipikus, távolkeleti fazon, aki él-hal hivatásáért, és a legodaadóbban készül fel ezért erre a feladatára is?

Kiszámíthatatlan eseménysorozat indul el, hol finom humorral, hol fekete humorral, de az biztos, hogy egy cseppet sem unalmas, és előre látható véggel.

Igazán szellemes, anélkül, hogy lerágnánk a tíz körmünket, végig fenntartja az érdeklődést, újabb poénokon, és váratlan fordulatokon keresztül vezet bennünket a végkifejletig, mert főhősünk véresen komolyan veszi a feladatát, vér nélkül

Egy estés (szinte) klisé-mentes kikapcsolódás.

Fordították: Gianni és Chika Chika – köszönet a munkájukért!

Going By The Book