Mai ajánlóm egy friss BL sori, ha nem szereted, görgess gyorsan … Javítás, Mark Ajtai segítségével: Ez a sorozat japán besorolása shounen ai, ami annyit takar, hogy max egy csók csattan el, és inkább az érzelmekre fókuszál.
Talán ezért ajánlom itt: Mert ártatlan, talán még egy igazi csók sem csattan el benne, de olyan vegytiszta szerelemről szól, ami melegséggel tölti el az ember lányának szívét, és ez a sori nagyon sok bölcsességet és bátorítást hordoz, amiért érdemes egy hajszállal túllépni a megszokott komfortzónán esetleg.
30sai made Dotei dato Mahotsukai ni Narerereshii avagy, Szűz varázslat, vagy 30 év szüzesség varázslóvá teszi az embert
Főhősünk – bár már 30 éves lesz a soriban – ártatlan, és bizonytalan … Semmi önbizalma, teljesen aláértékeli magát, külsejét, tudását, tehetségét. S mivel szüzen tölti be a 30. születésnapját, különleges varázserő birtokosává válik: ha megérint valakit, hallja annak belső gondolatait. Így jön rá, hogy az általa (és más mindenki által) nagyra tartott munkatársa érzéseket táplál iránta …
Kezdő gyámoltalan szerelmesek minden tünetben magukra ismerhetnek, és bátorítást nyerhetnek ebből a soriból 
És bátorítást kaphatunk ahhoz is, hogy az életben, ha nincs varázserőnk, de van szánk, akkor minden problémát megbeszélhetünk, és megoldhatunk, és így is megismerhetjük embertársainkat, csak egy kicsit össze kell szedni a bátorságunkat, és ki kell bújni a csigaházunkból. A mindenki bálványáról pedig kiderül, hogy milyen nehéz mindenkinek megfelelni.
Kurosawa Yuichi szerelménél tisztábbat, odaadóbbat, a másikat mindenben maga elé helyezőbbet nem tudom láttam-e már.
12, kb. 20 perces részből áll ez a rövid, néhol vicces, máshol nagyon bölcs, kedves történet.
A fordítás Smal János érdeme.
Online:
30sai made Dotei dato Mahotsukai ni Narerereshii
Smal János maga is írt a sorozathoz, amit fordítót egy két szösszenetet.
A leírás spoiler tartalmaz, csak az olvassa el, akit nem zavar.
Nem tudom, ki mindenkinek tűnik fel, de a kezdeti helyzetkomikumból adódó vígjátéki szituációk és mulatságos jelenetek mellett a sorozat epizódról epizódra mélyül el. A karakterek folyamatosan válnak a néző számára egyre komplexebbé, többsíkúvá, differenciáltabbá. És egyre nagyobb szerepet kap az az Adachi által egy alkalommal belső monológjaiban ki is mondott üzenet, ami alighanem az egész történet fő mondanivalójának is tekinthető, hogy senkit ne ítéljünk meg felületesen, mert soha nem tudjuk, mi rejlik a külső alatt.
Adachi egy félénk, zárkózott, magát átlagosnak és jelentéktelennek tartó fiatalember, és sokáig maga Kurosawa se látja másként, amíg azon a bizonyos estén az elnök-asszonnyal rá nem döbben, hogy ez a srác mennyivel érzőbb szívű, élesebb szemű és tartalmasabb személyiség, mint bárki, aki eddig körülvette. Ahogyan Fujisaki is később döbben rá, hogy Adachi a végtelenül nyílt, csupa jóindulat, őszinte személyiségével az egyetlen, aki őt elfogadja, ahogy van.
Kurosawa látszólag egy ász: jóképű, sikeres, a nők bálványa, főnökök kedvence, mintakolléga. Adachi irigykedik is rá, iránta érzett vonzalma ellenére is, amikor aztán folyamatosan rádöbben (ebben varázserő is segít), hogy Kurosawa lelke legmélyén egy nagyon is bizonytalan, sebezhető, vívódó ember, aki szabályosan szenved tőle, hogy mindenki csak a külsejéért és a sikerei okán csimpaszkodik rá, és ha ezek csorbát szenvednének, alighanem hátat is fordítanának neki. Adachi az első az életében, aki nem ilyen. Nem véletlen, hogy miért szereti úgy. Ez utóbbi is egyre érthetőbbé válik, ahogy halad a sztori előre.
Tsuge egy mizantróp, a külvilágtól rettegő, sok sebet hordozó, szinte depressziós alkat, aki nagyon megküzdött az írói sikeréért, de ezért nagy árat fizetett a magánéleti izoláltságával. A külvilág szemében egy bogaras, mogorva remete, akit jobb elkerülni – látszólag. Amíg meg nem jelenik Minato, aki szintén hasonlókat gondol róla felületesen, míg jobban körbe nem néz a lakásban, fel nem ismeri Udon-t, és rá nem jön, hogy ez a mogorva fickó valójában egy szeretetre méltó és szeretetre éhes, nagyon rendes ember, akinek boldogságot jelent, hogy befogadhatott egy kóbor cicát, és gondoskodhat róla.
Minato látszólag egy divatos, nyegle, felelőtlen partiarc. Egy „tipikus mai fiatal” – gondolja róla szintén felületesen és kissé megvetően Tsuge, amíg ki nem derül, hogy pont egy ilyen fiatal srác, akinek a típusától egész életében menekült, lesz az első, aki meglátja benne az embert a mogorva külső alatt. Valamint nemhogy nem felületes, de sokban osztozik azon a sorson, amin ő is keresztülment, ahogyan az álmát, a táncot kergeti a külvilág támogatása nélkül.
Fujisaki látszólag egy kedves, állandóan jókedvű, tüneményes lány, akinek biztos semmi gondja az életben, csak a hercegre vár a fehér lovon. Amíg ki nem derül, hogy egy aszexuális, szíve szerint hivatásának és munkájának élő nő, akinek minden napja egy küzdelem a társadalom, a tradíciók és családja elvárásaival szemben, amelyek nem hagyják, hogy úgy éljen, ahogy szeretne. Adachi személyében ő is ott leli meg a támogatást, ahol a legkevésbé várja.
Rokkaku egy ránézésre hiperaktív, egocentrikus, minden lében kanál fiatal energiabomba, aki kéretlenül mindig ott van, ahol nem kellene, mindenbe beleüti az orrát, mindenkit nyaggat. Aztán az ivópartin kiderül, hogy egy másokkal nagyon is törődő, mások érzelmeire nagyon is tekintettel levő fiatalember, aki mindenkit boldognak akar látni maga körül. Majd Adachi lakásán az is kibukik, hogy ő maga is sebeket hordoz, volt egy félbetört álma, és most próbál valami másban boldog lenni. Számára Adachi is megértést hoz, aki csodálja az álmaiért és vágyaiért, meg Kurosawa is, aki inspirálja és biztatja munkája során.
És ezeket mind, mind nem lineárisan, hanem egyik cselekményszálat a másikba öltve, de lassan egy egészet alkotva tudatosítja bennünk a nagyon ügyesen lavírozó forgatókönyv és a penge rendezés.
))
félreértés félreértést követ, de a káosz közepette szereplőink megtalálják, mi a közös bennük ami összekapcsolja őket egymással: nem más, mint a zene szeretete. 
Mazakisubs 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!